A laktációs szaktanácsadó szakma története

Azokban a kultúrákban, ahol az asszonyok számára természetes gyermekeik szoptatása, nem jelent problémát a szoptatás tudományának átadása. A gyerekek egy olyan közegben nőnek fel, ahol a szoptató anya természetes látvány, s nehézségek esetén az asszonyok ugyanúgy segítik egymást, mint a gyermekek világrahozatalánál. A szoptatás női művészete többezer éves hagyomány: a gyermekek táplálásán és az anyai gondoskodáson túl az asszonyi lét kiteljesedése.
Ezzel szemben a mai fejlettnek mondott világban felnőhet egy lány anélkül, hogy akár egyetlen szoptató anyát látott volna maga körül. Anélkül, hogy tudná, természetesnek tartaná, hogy a női mell elsősorban nem szexuális szimbólum, hanem a csecsemő táplálására szolgáló szerv. Ahogyan a szülés és a szüléstámogatás bekerült az egészségügyi ellátórendszerbe, úgy szorult egyre inkább háttérbe a szoptatás jelentősége. Ezzel egyidőben erősödtek meg a tápszergyártó cégek, melyek erőszakos marketingtevékenysége azt sugallta, hogy az anyák nem minden esetben képesek anyatejjel ellátni kisbabájukat, de ez nem is baj, mert már léteznek számukra korszerű csecsemőtápszerek. A szoptatási kedv és arány soha nem látott mélyrepülésbe kezdett. Az egészségügy a gyors problémamegoldásra törekedett, nem volt idő és lehetőség a problémák hosszas elemezgetésére. A megoldást a tápszergyártó cégek tálcán kínálták. Az aktuális trendnek ellenálló, szoptatni vágyó anyák számára nem volt követhető minta, nem volt sok segítség.

Éppen ezért az ötvenes-hatvanas években Amerikában, majd Ausztráliában és a skandináv országokban önsegítő anyacsoportok alakultak. Az egészségügyi dolgozók eleinte nem nézték jó szemmel a "laikusok" munkáját, később azonban ráébredtek annak fontosságára. Ezek a csoportok nagy szerepet játszottak abban, hogy az egészségügy a terhesgondozásban és a gyermekágyi időszakban hangsúlyt fektessen a szoptatással kapcsolatos tájékoztatásra. Az önkéntes segítők újratanulták a szoptatás művészetét, továbbképezték magukat és megosztották tudásukat, tapasztalatukat a fiatal anyákkal.
1956-ban az Amerikai Egyesült Államokban alakult meg a La Leche Liga. A hét alapító anya maga is szoptatta gyermekeit, és két orvos segítő közreműködésével gyarapították tudásukat. Tapasztalataikat megosztották a környékbeli várandós kismamákkal, majd egyre népszerűbbek lettek és elterjedtek az általuk kezdeményezett baba-mama csoportok, ahol információt, bátorítást és segítséget lehetett kapni a kisbabák szoptatásához.

"Szoptatni egy csecsemőt - mi lehetne természetesebb? Csak ringatod azt a drága újszülöttet a karodban, és felkínálod neki a melledet. Ez elég könnyűnek hangzik. Egy csecsemőt szoptatni egyszerű és természetes - ha tudod, hogyan kell csinálni, és mit várj. Mi heten, akik a La Leche Ligát alapítottuk, első szoptatási próbálkozásaink közben hamar rájöttünk, hogy egy baba szoptatásához szükség van némi ismeretre, bátorításra és néhány anyai praktikára. Milyen gyakran kell szoptatni? Milyen hosszú ideig egy-egy oldalon? Honnan tudhatom, hogy a baba eleget kap-e enni? Milyen egyéb táplálékokra van szüksége? És mi van, ha ismét éhesnek tűnik mindössze egy órával az utolsó etetés után? 1956-ban, amikor mi heten találkoztunk, és megalakítottuk a La Leche Ligát, az ilyen kérdésekre adott válaszok éppúgy hiányoztak, mint maga az anyatej. Addigra azonban már mindösszesen huszonnégy gyermeket szoptattunk, és jól tudtuk, mi segített és mi nem, mi volt hasznos és mi nem. Felfedeztük, hogy a szoptatás sikere azon múlik, rendelkezünk-e a helyes információkkal és van-e egy másik szoptató anya, akihez tanácsért és biztatásért fordulhatunk."
(Részlet a La Leche League International által kiadott The Womanly Art of Breastfeeding című könyv előszavából.)

A Liga néhány év alatt tekintélyes nemzetközi szervezetté vált. A La Leche League International alapító tagja a World Alliance for Breastfeeding Action (WABA) hálózatnak, kiadványokat jelentet meg, továbbképzéseket, konferenciákat szervez. Ma a világ 66 országában több, mint háromezer LLL csoportvezető, képzett, önkéntes szoptatási tanácsadó segíti egy egységes filozófia, saját és kollektív tapasztalat és a tudományos kutatási eredmények alapján a hozzájuk forduló édesanyákat a szoptatásban. A Liga képzett csoportvezetői mindig naprakész információval rendelkeznek, a szervezet mögött álló orvosi tanácsadó testület az adatok megbízhatóságáért felelősséget vállal, a Szakmai Összekötő Osztály (Professional Liaison Department) folyamatosan biztosítja az egészségüggyel való kapcsolatot.

A nyolcvanas évekre felmerült az igény, hogy az önkéntes munka során összegyűjtött ismereteket és tapasztalatokat az egészségügyben is kamatoztathassák a szoptatási tanácsadók. A Liga megalakította a Laktációs Szaktanácsadói Osztályt, majd 1985-ben megalakul a Laktációs Szaktanácsadók Nemzetközi Vizsgabizottsága (International Board of Lactation Consultant Examiners - IBLCE), mely egy független, non-profit szervezet. A képesítési program kidolgozásában az LLLI is részt vesz, mint az IBLCE tagja. A program kidolgozása JoAnne Scott és Linda Smith nevéhez fűződik. Felállították az úgynevezett minimum standard-et, mely alapján a vizsgára jelentkezők bizonyíthatják tudásukat, rátermettségüket és megalkották azokat a szakmai szabályokat, amelyek alapján a laktációs szaktanácsadók dolgozhatnak.
Az első vizsgáztatásra 1985. júliusában került sor. A vizsgát azóta minden évben megszervezik, a vizsgahelyszínek száma pedig egyre nő. Meghatározott számú jelentkező esetén a vizsgatesztet lefordítják a jelentkezők anyanyelvére, és lehetőség van azt a kívánt nyelven megírni.
A felkészüléshez széleskörű tudásra és az elméleti tudásanyagnak a gyakorlatba való sikeres integrálására való képességre van szükség. Az Exam Blueprint foglalja össze a tananyagot. A vizsgára való jelentkezéshez több éves gyakorlat, rendszeres szakmai továbbképzés és ajánlólevél szükséges.

A vizsgára az alábbi témakörökből kell felkészülni: anyai- és csecsemő anatómia, élettan, endokrinológia, táplálkozástan, biokémia, immunológia, fertőző betegségek, anyai- és csecsemő patológia, farmakológia, toxikológia, pszichológia, szociológia, antropológia, csecsemő növekedése, fejlődése, kutatási eredmények értékelése, a tanácsadáshoz kapcsolódó etikai- és jogi ismeretek, szoptatással kapcsolatos technikai tudnivalók, szoptatást segítő eszközök használata, egészségnevelés, a WHO és egyéb nemzetközi szervezetek munkájának, ajánlásainak ismerete.
Sikeres vizsga esetén használható a laktációs szaktanácsadó cím, amelyre a név mögött feltüntetett öt betű – IBCLC – utal: International Board Certified Lactation Consultant, ami körülbelül annyit tesz, hogy nemzetközileg elismert, képesített laktációs szaktanácsadó. Az Amerikai Egyesület Államokban ezen kívül az RLC betűket is feltüntetik, amely azt jelzi, hogy egy nemzeti regisztráció is történt.
Az oklevelet ötévente kell megújítani, így a tudás szinten tartása, a legújabb kutatási eredmények ismerete, a folyamatos továbbképzés elengedhetetlen része a laktációs szaktanácsadói munkának.

Az IBLCE vizsgabizottsággal szinte egyidőben alakult meg a Laktációs Szaktanácsadók Nemzetközi Egyesülete (International Lactation Consultant Association – ILCA). A szakmai szervezet fontos szerepet játszik a laktációs szaktanácsadók továbbképzésében, konferenciák szervezésében, valamint szakmai fejlesztés és promóció terén.
A különböző szervezetek között feltétlenül említésre méltó az Európai Laktációs Szaktanácsadók Egyesülete, a Verband Europäischer Laktationsberaterinnen (VELB), amely 2010 óta az Európai Laktációs Szaktanácsadók Szövetsége (European Lactation Consultants Alliance – ELACTA) nevet viseli.

Hazánkban a Szoptatásért Magyar Egyesület fogja össze az IBCLC laktációs szaktanácsadókat. Az egyesület a 90-es években alakult azzal a céllal, hogy tömörítse a szoptatást támogató hazai szakembereket és tanfolyamokat szervezzen az egészségügyi dolgozók szoptatással kapcsolatos ismereteinek továbbképzése céljából. Elnöke hosszú időn keresztül dr. Sarlai Katalin, az első magyar IBCLC volt. Az egyesület tagja az IBFAN-nak (International Babyfood Action Network ) és a WABA-nak.

Az első három magyar laktációs szaktanácsadó még külföldön vizsgázott, idegen nyelven. 2002-ben kinevezték az IBLCE magyarországi koordinátorát. Az első, magyar földön tartott, de még idegen nyelvű vizsgára 2003-ban került sor. Akkor mind az öt jelentkező sikeres vizsgát tett. Az egyesület immár nemzetközi képesítéssel rendelkező laktációs szaktanácsadó tagjai átalakították az egyesület tanfolyamait és elindították a laktációs szaktanácsadó képzést. Ennek eredményeképpen lehetőség nyílt arra, hogy 2006-ban már magyar nyelven is lehessen vizsgázni. A nagy áttörésre 2009-ben került sor, amikor dr. Török Szabolcs ötlete nyomán kidolgozták a Laktációs Szaktanácsadó Szakirányú Továbbképzés tananyagát és szaklétesítési kérelmüket jóváhagyta az egyetemi szenátus. A Semmelweis Egyetem és a Szoptatásért Magyar Egyesület között együttműködési szerződés jött létre, a curriculum magában foglalja a nemzetközi IBLCE vizsgát, ami egyedülálló nem csak hazánkban, de az egész világon. 2010. szeptemberében elindult az első évfolyam, 38 hallgatóval. A képzés nemzetközi érdeklődésre is számot tart, a külföldi kollégák elismeréssel adóztak a magyarok 11 év alatt elért eredményeinek, amelyről a 2010. októberében tartott bázeli ELACTA / ILCA nemzetközi konferencián szereztek tudomást, ahol dr. Török Szabolcs és Rózsa Ibolya tartott előadást.