Makai Kinga

Vizsga: 

2006
védőnő, IBCLC laktációs szaktanácsadó

Munkahely: 

Védőnői Szolgálat, Felcsút

Település: 

Felcsút

Telefon: 

(30) 970-8517

Email: 

makai.kinga@ibclc.hu

Tanácsadás: 

Telefonos tanácsadás: hétköznap, amikor a telefonom be van kapcsolva. Hétvégén, ünnepnapokon és késő este: csak sürgős esetben!
Személyes találkozásra előzetes megbeszélés után van lehetőség

Makai Kinga

Bemutatkozás: 

A VÉDŐNŐ...
... abszolút értelemben is nagycsaládos ember. Vagyis inkább sokcsaládos. Minden gondozott családnál családtaggá válik, ha tetszik, ha nem! Óriási kincset hordozunk ezáltal magunkban: minden család örömét, bánatát, szégyenét és büszkeségét, titkait és világba kiáltott dolgait, egyszóval óriási édes-keserű terhet! Azt gondolom, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségű családtagokká avanzsálódunk. A kapcsolat felépítése, megalapozása javarészt rajtunk múlik, a korrekt információ-átadás egészen egyszerűen kötelességünk. Nem engedhetjük meg magunknak a tudatlanság mindent elfedő luxustakaróját.

A magam részéről hálás vagyok a sorsnak, hogy erre az útra terelt, és hogy egyre mélyebb, tartalmasabb, az igazi tudással teletűzdelt, ámde nem mindig könnyen járható ösvényeken át vezeti az életemet.

Makai Kinga vagyok, 3 gyermek édesanyja, egy nagyszerű ember felesége, no meg védőnő és laktációs szaktanácsadó.

1991-ben végeztem a főiskolán, majd 1995-ig az optimális családtervezésben dolgoztam Czeizel dr. irányítása alatt. Életem nagyon fontos 4 éve volt ez. Egyrészt a felkészítésre, megelőzésre hangsúlyozódott munka miatt, másrészt – számomra - a későbbi munkámat meghatározó életszemlélet miatt. Czeizel Tanár Úr ugyanis a tenyerén hordta a védőnőit, ösztönzött bennünket a kreatív munkára, és el is várta tőlünk, hogy legyenek önálló gondolataink, véleményünk. Ez az életszemlélet egyébként is a sajátom volt, mindig nehezen viseltem, ha értelmetlen falak húzódtak előttem, amiket csupán megszokásból kellett megmászni. 1995-ben férjemmel úgy döntöttünk, hogy leendő gyerekeinket nyugodtabb környezetben szeretnénk nevelni, s mivel mindketten vidékiek vagyunk, nem okozott különösebb nehézséget, hogy elköltözzünk Budapestről. Így települtünk haza szülőfalumba, Felcsútra. Három gyerekünk született, 1999-ben Barnabás, 2001-ben és 2003-ban pedig Réka és Borka.

Sokan „aggódtak” amiatt, hogy saját falumban dolgozni nem lesz egyszerű, mert hiszen senki sem lehet próféta a saját hazájában. Valóban voltak nehéz eseteim, de megtanultam kezelni őket. Van egyfajta rizikó abban, hogy az ember „soha nem mehet haza”. De az elmúlt évek alatt még egyetlen felesleges hívásom, vagy késői megkeresésem nem volt, soha egyetlen anyuka sem élt vissza a helyzettel.

Amíg nem voltak gyerekeim, (és gyakran most is!) nagyon sokat tanultam az anyukáimtól. Mire lettek, felkészült voltam, mégsem tudtam semmit. Mert így van az ember a saját gyerekével. Mindig aggódik...

Talán 2004-ben történt, hogy az interneten „rám talált” Rózsa Ibolya, aki akkor már birtokosa volt a nemzetközi laktációs szaktanácsadói oklevélnek (IBCLC). Arra kapacitált, hogy tanuljak még a szoptatásról, mert ugyan lehetnének rosszabbak is az internetes babás fórumon osztogatott tanácsaim, de nem tűnök reménytelen esetnek. Mindezt olyan kedvesen tálalta, hogy sikerült felkeltenie az érdeklődésemet a dolog iránt és még a hiúságomat is legyezgette. Persze magamban azt gondoltam, hogy ugyan már! Mit mondhatnak még nekem újat, mi az, amit én, mint védőnő ne tudnék a szoptatásról?

De azért elmentem a 40 órás tanfolyamra. És akkor történtvalami. Kezdtem érteni, hogy miről beszélt Iboly. Nagyon is sok mondanivalójuk akadt a számomra! Egyszerre éreztem magam rettenetesen szerencsétlennek, amiért ennyi időt töltöttem sötétségben, tudattalanul osztogatva a tanácsaimat, de ugyanakkor elöntött az a nagyon felemelő érzés, hogy mekkora szerencsém van, amiért legalább mostantól részesévé válhatok ennek a tudásnak. És onnantól nagyon szerettem volna még többet és többet tudni, és valóban akartam szoptatási szaktanácsadóvá is válni. Sokat kellett tanulni a célig, de el nem mondható, hogy mennyire megérte!

Azt hiszem, 2006 októberében új időszámítás kezdődött az életemben. Úgy gondolom, hogy akkortól lettem valóban „elkészült” védőnő. Bízom benne, hogy ezt azok az édesanyák is így gondolják, akikkel azóta kapcsolatba kerültem!